Lótusz

Szepes Mária ébresztő gondolatai

Ne kívülről nézz önmagadra, hanem belülről nézz kifelé!

Mostanában valahogy letértem az útról. Az útról, amelyen eddig nyílegyenesen haladtam. Nem mondom, hogy nem érveztem, és hogy bármit is megbántam volna… De azért örülök, hogy végre kinyílt a szemem és rájöttem, hogy rossz irányba tartok. Örülök, hogy kaptam egy új esélyt… És valahogy szomjazom azokat a mondatokat, melyből újra felépíthetem magam, amelyek visszakísérnek a jó útra.

Egyik nagy “segítő”, akinek a gondolatait mind a szívem, mind az agyam tekervényeit megmozgatja, Szepes Mária. Most tőle szemezgetek egy csokorral.

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.

A hit magában, tudás nélkül kaotikus, ködös valami, és könnyen csődöt mond, alkalmazhatatlanná válik a kétségbeesett szükség óráiban.

Más a szerelem és más a szeretet. A szerelem az, amivel társulsz, amiből gyermekek fakadnak, s utána meghalnak. A szeretet az, ami a világmindenség minden élőlényét egyformán szereti, azért szereti így, hogy segítsen az embereken, különben elvesznének.

Keresd hát
láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,
fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását.
Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.

Ha csak egy embert, egy lelket megmentesz, már nem éltél hiába.

Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?

Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz,
Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz.
Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz.

Véletlen nincs. Ha sorsod urai valakivel összehoztak, mit gondolsz, mi volt a céljuk vele?

A szerelem nem lehet tartós a szeretet áldozatos kötőanyaga nélkül. A szeretet adni akar, ellenszolgáltatás nélkül. A szerelem birtokol. Akit elhagynak, őrjöng a féltékeny fájdalomtól. Párja inkább haljon meg, mint másé legyen. A szeretet nem köt, hanem old. Akit szeret, azt a maga útjára engedi.

A szavak inkább eltakarják,
mint megmutatják a valót.
A gondolaterők viszont
minden akadályon áthatolnak.

Tőlem nem kell félned. Érzem, hogy határozott céllal szegődtél hozzám. Tudom, nem mérhetlek olyan mértékkel, mint a többi teremtményt. Valamit akarsz tőlem, amit talán csak én nyújthatok neked… miért nem vagy őszinte hozzám?

Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel, és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban.

Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.

Szentséges ég
miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül
és körülöttünk döntenek végül
rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.

NEM ELÉG
hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.

Ha eltakarítja lelkében a pillanatéletű tudat gondolatlepkéit, megtalálja alatta a bizonyosságot, hogy várt rám.

Tudod-e
hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.

Vigyázz az istenért, mit kívánsz!
Terhes lesz vele érzéktelen automatád,
rosszkor dobja ki, amire már nem vársz.

A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod.

Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad? Csak a jelen a tiéd. A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni tudsz.

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.

Ne kívülről nézz önmagadra, hanem belülről nézz kifelé!

Hagyd már abba. Zsákutca.
Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba.
Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!

A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!

Ne kösd le képzeleted szárnyait! Merj repülni, és merj örülni az agyadban megszülető minden bizarr, lángoló gondolatnak!

A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.

citatum.hu

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal is!

Ha van kedved, csatlakozz a FACEBOOK-csoporthoz is!

Áldás! Lótusz

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!